HTML

Örökbefogadás, örökbefogadnánk

Sziasztok! A blog rólunk szól, illetve az örökbefogadásról. Szeretnénk örökbefogadni egy (két) gyermeket, keressük azokat a kismamákat, akik örökbeadnák ő(ke)t nekünk. És közben leírjuk, hogy mi is az az örökbefogadás:) E-mail elérhetőségünk: orokbefogadunk@gmail.com K+Z.

Friss topikok

Görög Ilona - Örökbefogadás

2012.09.19. 12:06 Orokbefogadnank

Olvasgattam, keresgéltem a neten és megtaláltam ezt az elbeszélést.
Kosztolányi Dezső felesége írta, Görög Ilona álnéven, a Nyugat, 1935. 10. számában jelent meg.

Görög Ilona: Örökbefogadás

«Állástalan pincér örökbeadná hároméves, egészséges leánygyermekét úricsaládhoz, csekély végkielégítésért. Kruspér-utca 8, III. 29.»

Barabásné az ágyban hangosan olvasta a vasárnapi reggeli ujság apróhirdetését. Mellette a másik ágyban a férje már jóideje ébren volt, de ábrándjaiba merülve tovább mímelte az alvást. Most hangosan ásított, mint az, akit hirtelen fölébresztettek. Ez az ásítás egy kissé hangos és szemrehányó volt. Az asszony tudta, hogy férje nem aludt. Ő is gyakran menekült így az örömtelen valóság elől.

- Hallod? Egy állástalan pincér örökbeadná a hároméves kislányát - ismételte az asszony, saját szavaival a hirdetést. - Nézzük meg. Jó?

- Megnézhetjük éppen, - mondta az ura kelletlenül.

Már unta a sok ellentmondást ebben a kérdésben. Az asszony az utóbbi időben egyre azon nyargalt, hogy vegyenek örökbe egy kisleányt. Barabás nem egészen helyeselte ezt a heves kívánságot. Ő kitünően megvolt gyermek nélkül is. Reggelente bement hivatalába, az állami zálogházba. Szerette ezt a munkáját. Szórakoztatta őt. Barátai is voltak. Ezekkel eljárt estente sörözni. Hosszan öltözködött, rendbetartotta a holmiját, élénkszínű nyakkendőket viselt, sok kölnivizet locsolt magára. Olykor egy-egy nővel is összekozmásodott, de csak óvatosan, nehogy zavar, vagy kényelmetlenség támadjon belőle. Gyakran nézték nőtlennek, ifjú agglegénynek. Ennek örült. Járása könnyű volt, ruganyos, ő maga izmos és karcsú. Kis fekete, nyírott bajúszára különös gondot fordított.

Emma, a felesége, az utóbbi években hiába küzdött a hízás ellen. Különösen a keblei duzzadtak nagyra. Túlságosan vékony lábszárán szinte félelmesen himbálódzott puha teste. Az orvos hormonokat rendelt neki, mert mint mondta, negyven évvel a belső szekréciós mirígyek nem működnek már elég jól. De a hormonok is csak éppen hogy meggátolták a további rohamos vastagodást. Idősebb is volt két évvel az uránál, akihez mint fiatal özvegyasszony ment hozzá tizenöt évvel ezelőtt. Gyermeke az első urától sem volt s a másodiktól sem. Eleinte ő se sokat törődött vele, később azonban mindenfélét megpróbált, hátha mégis lehetne egy. Egyszer már akart is lenni, de nem birta kihordani. Akkor nagybeteg lett, műtétet is hajtottak végre rajta, azóta lemondott arról, hogy neki magának gyereke legyen.

- Most felöltözünk, megreggelizünk, elmegyünk a Bazilikába és utána arra sétálunk.

Lassan, ütemesen, pedánsan sorolta föl ezeket a teendőket, mintha cselédjének adna sorjában elvégzendő munkákra utasítást.

Barabás csak a száját vonogatta némán. Valami homályos bűntudat mindig meggátolta abban, hogy a saját akaratát kereken érvényesítse. Inkább alattomban igyekezett kicsúszni az ilyenféle rendelkezések alól, ügyesen, megfoghatatlanul, mint az angolna. Ma azonban vasárnap volt. Ilyenkor nehéz valamit kitalálni. Megadta magát. Nyögve nyujtózkodott nehányat, aztán lassan öltözködni kezdett. Emma már bekenőcsözött arccal, rózsás-fekete selyempongyolában fésülködött a jávorfakeretes hármas tükör előtt. A cselédlány terítette a reggeliző asztalt az ebédlőben.

Barabásék három szoba, előszobás lakásában már ilyenkor korareggel is a gyermektelen otthonok tisztasága ragyogott. A bútorok olyanok voltak s úgy voltak elrendezve, mint bútorraktárak mintaszobáiban. Ezeket a bútorokat még az asszony hozta a házhoz első házasságából s azóta mákszemnyi elváltozás sem történt rajtuk. A tizennyolc évvel ezelőtti «legdivatosabb» bútorok voltak ezek. Szinte pontosan le lehetett róluk olvasni az évszámot, amelyben készültek, akár a jegygyűrűk vastagságából meg lehet állapítani az egybekelés idejét.

A jávorfa hálószoba mellett, a fényezett, diófaborításos ebédlőben borvörös pamlag állott, ferdén, telerakosgatva sohasem használt, hímzett és festett díszpárnákkal. A párnákat Emma hímezte, festette. Fejtől a legdíszesebb párna tövében egy szépen felöltöztetett, florentinkalapos francia baba ült mereven. Emma egyik kislánykori babája. De baba ült a zöld ripsz szalon valamennyi zsöllyéjében, csinosan, mindig egyformán, illedelmesen. Rózsaszín főkötős, szőkefonatos Lencsi baba, selyemviganós, gyöngypártás matyóbaba, ijesztően hosszúkezű, hosszúlábú, baljós német bár-baba. Ezeket már asszonykorában szerezte Emma. Mindegyik baba kezében egy-egy színes villanykörtét tartott s ezeket egyszerre lehetett meggyujtani valamennyit, mint a karácsonyfa villanygyertyáit. Emma a sötét szobában gyakran szórakozott azzal, hogy kivilágította bábúit. Barátnői, ismerősei, a házban lakó szomszédnői, akik olykor valamilyen alkalommal bejöttek hozzá, gyakran mondogatták: «Milyen kár, hogy nincs itt egy kislány.» «Hogy örülne ezeknek a szép babáknak.» «Hogy elférne itt egy-két gyermek, ebben a szép lakásban. » «Az Isten ott nem ád, ahol legjobban kellene.»

- Az urad is többet ülne itthon, nem mászkálna el örökké hazulról - mondta neki így-úgy egyik-másik szabadszájúbb barátnője.

Emma ilyenkor sóhajtott, a vállát vonta s csak ennyit mondott:

- Talán igazad van. Erre már én is sokat gondoltam.

Azt nem mondta, hogy csakis erre gondolt és mindig erre gondolt.

Ragyogott a szeptembervégi napfény, amikor Emma kilépett a Bazilikából. Lement a lépcsőkön. A férje még mindig hajadonfőtt lépegetett utána, ünnepélyesen. Lenn, a lépcső alján Emma megállt, jobbra-balra tekintgetett, kicsit gondolkozott, majd döntő elhatározással a Ferenc József-híd irányába indult, Budára, a Kruspér-utcába. A férje engedelmesen követte, mintha ez az út az iménti szertartás természetes folytatása volna, amelyet nem illik és nem szokás megszakítani.

A Kruspér-utca 8. számú házban mindenekelőtt a lakók névjegyzékét nézték meg a kapualjban. III. emelet 29. Ledninszky József pincér - olvasta Barabás. Ő sokkal magasabb volt, hamarább megtalálta a nevet a fakult névjegytáblán.

Emma a házmesteri lakásba ment be. Kérdezősködni akart, hogy miféle népek is ezek a Ledninszkyék, de a házmesterné a név hallatára olyan sértő hanggal mondta ki: «harmadik emelet 29», hogy eleget lehetett érteni belőle. Felvonó nem járt a házban, gyalog mentek a harmadik emeletre. Barabás könnyen ugrált fölfelé a lépcsőkön, nehány lépcsőfokkal mindig előbbre volt, de aztán vissza-visszament a feleségéhez. A feszes cipőjében, feszes fűzőjében, feszes ruhájában, feszes bőrében lihegett és fulladozott. A kalapja a homlokát szorította, néhány újonnan készült hamisfoga az ínyét, jegygyűrűje a kövér kis ujját, bőrkesztyűje a kezét, még a karóráját is súlyosnak és terhesnek érezte a csuklóján. Gondosan rizsporozott fehér arcbőre kivörösödött és kifényesedett a melegtől, hóna alatt jókora körben nedvesre izzadt barna selyemruhája. Gondosan fésült, mahagonivörösre festett hajában megnyúlt a belésütött hullám s az arcába csapzott.

Csupa szegényember lakott ebben a szürkefalú, olcsón épült házban, már az első emeleten is. Polgári bérpaloták közvetlen szomszédságában, nem is a kültelken szinte meglepte őket ez az általános szegénység. Köröskörül járták az egész hosszú folyosót a harmadik emeleten, minden számot megnéztek, akkor látták, hogy a 29-es közvetlenül a lépcsőház mellett van, ott, ahol feljöttek. Emma bekopogott az apró kockákkal üvegezett, málladozó ajtón. A vörös perkál függöny föllibbent belülről. Egy barna férfi kandikált keresztül az üvegen. A következő pillanatban sarkig kitárúlt az ajtó s az imént kikandikáló férfi, alázatos hajlongások közt tessékelte be Barabást és a feleségét. Ő volt a pincér.

Olyan kicsi volt az előszoba, hogy hárman alig fértek el benne. A háttérben két zárt ajtó barnállott egymás mellett, balról keskenyke gőzös konyhába lehetett látni. Jobbra nyilt a kétablakos lakószoba. Ebben a szobában meglepően rendes volt a bútorzat. A hátsó falnál két, csaknem vadonatúj ágy állott, a két ágy előtt egy díván, az oldalfalaknál egy-egy szekrény. Volt azonkívül a szobában egy fehér gyermekágy, egy gyermekkocsi, egy varrógép, egy faragott asztalka és három bőrszék.

Emma arra gondolt, miért adnak örökbe gyermeket olyanok, akiknek ilyen rendesen bebútorozott lakásuk van. Aztán az jutott eszébe, hogy vajjon ebben a zsúfolt szobában hogy nyitják ki a szekrényeket?

Bemenni egyáltalán nem lehetett. Az előszobában maradtak. A nyitott ajtón keresztül látni lehetett, hogy a díványon egy szőke, ragadós hajú fiatalember fekszik közönyösen, gallérnélküli kék nappali ingben, vörös vatta-paplan alatt. Az ágyakban egy 14-15 éves, kócos, csinos lány, két fiú, 8-12 évesek, meg egy őszbajúszú férfi hevert, nyakig betakarózva dunyhákkal. A gyerekek összesúgtak. Az üres gyermekágyban s a kocsiban gyanús színű ruhadarabokon gyermektestek még meleg lenyomata látszott. Most Barabásék háta megett nagyon sovány, foghíjas asszony jelent meg a konyhaajtóban, karján 8-9 hónapos gyermekkel, a szoknyájába pedig egy háromesztendősnek látszó maszatos kislány kapaszkodott mind a két kezével. Barabásék a kislány felé fordultak és sokáig nézték. A kislány is nézett föl rájuk félig nyitott szájjal, beárnyékolt, fényes-kék szemével.

Szép gyerek volt, fitos orrú, babaarcú. Sötétszőke haja ezer rengő selyemgyűrűbe csavarodott a fején. Álla közepén gödröcske volt. Kurta ingében úgy állt ott, mint valami angyali szőke cigánypurdé. Túlságosan is szép volt. Családi folyóiratok címképének is beillett volna. Emmának úgy rémlett, mintha ezt a gyereket régesrég ismerné valahonnan. Szinte idegesítette ez a gondolat. Végül is megnyugodott abban a multakat megszépítő homályos érzésben, hogy ő maga, amikor kicsi volt, ilyenféle lehetett, mint ez a kislány.

- Köszönj szépen a nagyságos asszonynak és a nagyságos úrnak, Ibolyka - sürgette a kislányt a barna férfi.

Amint lehajolt a gyermekhez, Emma orra előtt savanyú, izzadt, lázas szag csapódott föl a hajából, nyakából, ruhájából és a szájából. Emma behúnyta a szemét és hátra feszítette a nyakát.

- Ke-zét-csó-ko-lom - kiáltotta minden meggyőződés nélkül, óvodában tanított, szótagoló hangossággal a kislány.

Egyetlen megjegyzés, egyetlen kérdés sem hangzott el, de kölcsönösen tudták, hogy miről van szó és egész magatartásukkal, apró mozdulataikkal már valóságos alkudozás indult meg közöttük.

- Ide nézzenek az urak, micsoda gyönyörű kislány ez. - És milyen okos, hogy tud köszönni. - Szép kis világban élünk. - Előbb majd megnézzük, hova adjuk. - Csak pénzt lássunk minél előbb, pénzt lássunk. - Lóversenyre akarok menni. - Csak nyernék a lóversenyen, dehogy adnám oda. - Kellett a fenének nekem ez az öt gyerek. - Az apám is itt van, munka nélkül, meg a feleségem öccse, állástalan borbély. - Vigyék már, vigyék innen ezt a kislányt. - Ingyen is odaadom, - közölte némán a pincér. - Csak vigyék.

- Lóverseny - gondolta Emma és Barabás is. Meg ezt: - Nagy felelősség egy gyereket örökbe fogadni. - Különösen lányt. - Ki tudja, mi lesz belőle? - Aztán élnek a szülei is. - És már hároméves elmúlt. - Emlékezni fog apjára-anyjára. - Ki tudja milyen rossz ösztönöket hoz magával ilyen környezetből. - És vajjon nem fognak-e zsarolni a szülők?

Ez az utolsó gondolat szóban is kikívánkozott Barabásból.

- De kérem, látogatni nem lehet a gyereket, amennyiben... - mondta befejezetlenül.

- Dehogy, szó sincs róla, tudjuk mi azt, kérem szépen, nem is akarjuk - tiltakozott egyszerre az apa és az anya.

- Különben is sok mindent meg kell még beszélni, el kell intézni. Az ügyvéddel, az árvaszékkel. Nem olyan egyszerű ez a dolog. Majd tárgyalunk a részletekről és megbeszéljük otthon a feleségemmel is, - mondta Barabás és indulni készült.

Emma folyton a kislányt nézte. Le nem vette róla a tekintetét. A gyermek állta a nézést, az előkelőbb osztályúak iránti leplezett ellenségeskedéssel, bűvös kicsiségének hetyke biztonságával.

Emma most kinyitotta a táskáját s kivett belőle egy kis meztelen celluloid babát s a kislány felé nyújtotta. A kislány gépies önzéssel nyúlt a baba után.

- Egy méltósága is kérte már az Ibolykát - szólalt meg most a foghíjas, sovány pincérné, - meg egy fűszeres innen az utcából.

A pincér megijedt, hátha ez a beszéd elriasztja az urakat és hirtelen széles nyájassággal arra kérte őket, hogy méltóztassanak helyet parancsolni, ha csak egy percre is. Ügyes mozdulattal hirtelenül két széket emelt ki a szobából. Az egyik szék két hátsó lába a konyhába került.

- Megköszönted már a szép babát a nagyságos asszonynak, Ibolyka? - kérdezte az asszony, aki érezte, hogy előbbi megjegyzését jóvá kell tennie.

A kislány a melléhez szorított babával közvetlenül Barabás széke előtt állt s most hirtelenül a férfi öléhez támaszkodott. Ezzel a mozdulattal köszönte meg Barabásnak az Emmától kapott babát. A meleg gyermeki test egy pillanatra andalító érzéseket keltett Barabásban. Szerette volna ölbe kapni ezt a tündéri kislányt és elrohanni vele, vinni haza máris. Nem moccant, nehogy megtörje a varázst.

Emma most hirtelen fölugrott. Közben a fiatal lány, a két gyerek meg az öregember felkeltek az ágyból, zajosan jártak-keltek a szobában, meg-megjelentek néha az ajtó keretében. Csak a szőke fiatalember maradt fekve nyugodtan a helyén, a díványon.

Barabás is fölállt, de a kislányt még egyre szorította magához. Ebben a pillanatban már ő is hitte, hogy ez a kislány az övé volt mindig, kezdettől fogva.

- Tessék elhinni, - mondta most meglepő egyszerűen a pincér - ha nem nagyon muszájna, nem adnám oda semennyiért. Falura megyünk, a feleségem szüleihez. Nem vihetünk ennyi apró gyereket. Azok is szegény emberek. A nagyobbik lányom egy pékségben kapott állást, a két fiú is itt marad egyenlőre. - Így mondta - egyenlőre.

Pillanatnyi csönd támadt. Barabás megzavarodott ettől az őszinte hangtól.

- Jaj, de szép gyűrű - kiáltotta most Ibolyka, hangosan a nagy csöndbe, Barabás egyik ujját szorongatva.

- Majd neked is lesz. - Mondta zavarodottan Babarás.

- Ha jó leszel, - tette hozzá Emma.

Mindenki mosolygott, kényszeredetten.

A kisgyerek a sovány asszony karján nyüglődni kezdett.

- Hát kérem, majd a holnapi nap folyamán eljövök és mint mondtam, megtesszük a szükséges lépéseket, amennyiben semmi törvényes akadálya sem lesz - nyögte a megkövült, szabályosan-hivatalos szöveget Barabás és félfordulattal kinyitotta az ajtót. A kislány még egyre szorongatta a gyűrűsujját.

- Szervusz, Ibolyka, eljövök majd, jó lesz? - szabadította ki ujját a kislány kezéből.

- Köszönj szépen, Ibolyka - mondta az apa s az anya nyájaskodva.

- Köszönöm szépen - kiáltotta Ibolyka gépiesen, mert hamarjában nem tudta, hogy köszönnie kell-e, vagy meg kell-e köszönnie valamit.

Nevettek. A két fiú, benn a szobában hangosan röhögött.

- Mondd szépen, kezét csókolom - tanította a kislányt az apa ismét hamisan-édeskés hanglejtéssel.

- Kezét csókolom - szótagolta Ibolyka.

Barabásék már künn voltak.

- Kezét csókolom, kezét csókolom - hangzott utánuk több szájból.

*

Barabásék szótlanul mentek le a lépcsőn s csak mielőtt villamosra szálltak volna, akkor mondta Emma:

- Szép gyerek.

Többet nem is beszéltek róla.

Ebédután Barabás, amikor a felesége aludt, fölszólította ügyvéd barátját a lakásán és hosszan tárgyalt vele erről az ügyről.

Este Emma asszony többször kivilágította a babákat.

- Kár, hogy nem árva - mondta vacsora után, minden átmenet nélkül, hangosan gondolkozva, de aztán elszégyelte magát és hozzátette: - vagy lelenc.

Barabás nem felelt, de arra ő is gondolt már, hogy kár, hogy nem árva vagy lelenc.

Másnap Barabás, amikor kijött a hivatalból, a Belvároson ment hazafelé. Több ízben azon kapta magát rajta, hogy gyermekruha-, gyermekcipő- vagy játékosbolt előtt ácsorog s maga sem tudja, hogy mit is néz voltaképpen. Máskor legfeljebb azért állt meg, hogy egy nyakkendőt szemügyre vegyen, vagy sajátmagát a tükörablakban.

Egy üzletbe be is ment s megkérdezte, mennyibe kerül egy pár lakkcipő egy hároméves kislánynak. Egészen elámult, milyen kevésbe. De nem vásárolt, zavartan kiment a boltból.

A felesége odahaza azzal fogadta, hogy nézze, milyen édes kis ruhákat és cipőt vásárolt, még egy pár pirinyó, fehér bőrkesztyűt is, hároméves kislánynak valót. Még játéknak is jó, ha nem is veszik örökbe azt a kislányt.

Barabás minduntalan megnézte, kézbevette az apróságokat.

Furcsán mosolygott.

Emma is egész nap érzékeny hangulatban volt. A szeme minduntalan könnybelábadt.

- Majd én viszem el neki a holmikat - mondta Barabás. - Te ne igen járj föl hozzájuk. Leverő környezet. Ebédután amugyis elmegyek az ügyvédhez, akkor fölszaladok egy percre.

Emma maga szeretett volna fölmenni, de ebben az érzelmes lelkiállapotban nem tudott olyan makacsul ellentmondani, mint egyébkor. Csalódottan egyezett bele, hogy az ura vigye el mindazt, amit ő vásárolt.

Barabás ebédután hosszan tárgyalt az ügyvéddel. Mindent részletesen megbeszélt vele. Az ügyvéd biztosította, hogy miután semmiféle akadály nincs, ha a felek az árvaszék előtt együttesen megjelennek, két héten belül nyélbeüthetik az egész ügyet. Majd ő megsürgeti az igazságügyi tanácsnál, ahová jóváhagyás végett küldik az iratokat.

Az ügyvédtől egyenesen Ledninszkyékhez ment Barabás, Ibolyka, amikor meglátta őt, szó nélkül átölelte a térdét. Barabás eliberakta a ruhácskákat és a cipőt, meg egy doboz rózsaszín selyemszalaggal átkötött csokoládécukorkát is, amit ő vásárolt. A kislány mohón mindent birtokába vett.

Egész életében megszokta, hogy ő is, a szülei is mindent idegenektől kapjanak. Rongyokat és selyemholmit, ételmaradékot és finom cukorkát. Nem először kapott már efféle jót, s a szépségének kijáró magátólértetődéssel fogadta.

Barabás kijelentette, hogyha felöltöztetnék Ibolykát, szívesen elvinné egy órácskára sétálni. A feketén lobogó nyurga pincérnek átadta az ügyvédje címét, hogy keresse fel őt.

A pincér olyanféle játékos kíváncsisággal nézte meg a fölírt címet, mint ahogy egy kezébenyomott lóversenytipet nézne, vagy az éppen nekiosztott kártyát a szerencsejátékban. Kabátja zsebébe csúsztatta a névjegyet.

Barabás egy cukrászdába vezette Ibolykát Pesten s egy óra mulva gépkocsin vitte haza. A kislány úgy ült mellette az ülésen, mintha világéletében kocsin járt volna. Amikor Barabás fölvezette a szépen felöltöztetett gyermeket a harmadik emeletre, már sötétedett. A konyhában egy csupasz kis villanykörte fényénél valami paradicsomosat főzött a pincér felesége. A többiek sötétben ültek a szobában.

Barabásnak összeszorult a szíve, amikor Ibolykát otthagyta.

Otthon a felesége, borogatással a fején, ágyban fekve fogadta. Egész délután fájt a feje Emmának. Nem mondta, de rosszul esett neki, hogy az ura magáhozragadta az intézkedést. Úgy érezte, hogy háttérbeszorították, félrelökték. Annyira fájt a feje, hogy a világosságot sem birta. Sötét szobában feküdt. A vacsorához sem kelt föl.

Harmadnap reggelén Barabás nem ment be a hivatalába. Fogadott egy nagy gépkocsit, átment a Kruspér-utcába, fölpakolta a Ledninszky-házaspárt Ibolykával együtt, aztán visszament a feleségéért.

Emma, amikor beült a kocsiba, rettentően belevágta fejét az ajtóba. Azt hitte, menten elájul. De nem lett semmi baja, mindössze egy kis dudorodás keletkezett a fejebúbján. Rosszul érezte magát, de nem akarata mutatni a pincérék előtt. Az egész úton egy szót sem szólt egyikőjük sem. A hangulat nagyon kínos volt, még Ibolyka is csak feszengett hátul Barabásék között. A pincér a soffőr mellett ült, felesége benn, az egyik kisülésen. Ledninszky feketébe öltözött s az asszony is csipkeblúzt öltött magára.

Az ügyvéd már várta őket az árvaszéken. Ott jegyzőkönyvet vettek fel az örökbefogadásról. Érzelmes szavak hangzottak el, nemes, emberbaráti szívekről. Emma olyasmit érzett, mint fiatal lány korában, amikor néha szemérmetlen szavakat súgtak a fülébe az utcán, vagy kilógott a fűzőzsinórja és figyelmeztették rá.

Ibolykát is megkérdezték, akarja-e apukájának Barabás Tibor urat, anyukájának Barabás Tiborné, Gavera Emmát.

Ibolyka erre a kérdésre azt felelte, hogy van neki egy szép babája meg mackója is és babakocsija is. Egy nagyságos úrtól kapta.

Vissza már gyalog mentek. Az árvaszék kapujában elköszöntek egymástól. Ibolykát Ledninszkyék vitték haza, mert Barabás úgy döntött, - az ügyvéd tanácsára - hogy amíg a felsőbb hatóság jóvá nem hagyja az örökbefogadás tényét, a gyermek csak maradjon a szüleinél. Hátha valamely oknál fogva füstbemegy az egész, akkor legalább nem származhat belőle semmiféle bonyodalom. Délután átment a Kruspér-utcába. Ibolyka maszatos volt és sírt. Anyja nem akarta ráadni az új ruhát, azért sírt. Barabásnak úgy rémlett, mintha Ledninszkyék kissé ellenségesen bánnának a gyermekkel. Őt is egészen hidegen fogadták.

Emma a vacsoránál nagyon ünnepélyes volt. Minduntalan mondani akart valamit, de elnyelte. Végül is nagynehezen kibökte, hogy ő kezd félni ettől az örökbefogadástól és nem bánná, ha vissza lehetne csinálni. Ez a pincérnépség neki sehogysem tetszik. Raffinált banda és a kislány is már pont olyan raffináltnak látszik, mint az apja.

Barabás magából kikelve kiabált, hogy ne csináljon belőle senki bolondot. Eddig nem hagyta őt élni egy gyerekért, most meg egyszerre neki nem kell. És hogy most már nem lehet visszatáncolni. És hogy Emma a romlott, ha egy hároméves gyermekről azt tételezi föl, hogy az romlott.

Emma csak nézte az urát. Ilyen izgatottnak még nem látta. Ettől még jobban elkeseredett. Tisztán érezte, hogy most már az ura a cselekvő fél ebben az ügyben, hogy most már ő az, akinek a gyerek kell, mindenáron, még a béke árán is. Tehetetlen volt ezzel a nagy kívánsággal szemben.

Tíz napig egy árva szó sem esett közöttük Ibolykáról. Emma ezalatt egyetlenegyszer sem világította ki a babáit s az utcán, ha szórakozottságból megállt valami gyermekruhakirakat előtt, bosszúsan sietett odébb. Feszültségek érződtek minden szaván, minden mozdulatán. Tüntetően orvosságokat vett be a férje előtt, mérte a lázát, nagyokat, fájdalmasakat sóhajtott.

Barabás nem igen látszott ügyet vetni a felesége kedélyállapotára. Mostanában még kevesebb időt töltött odahaza, mint egyébkor.

A tizedik napon egy órával későbben jött az ebédhez, mint máskor és kézenfogva magával hozta Ibolykát is.

Úgy robbant be ez a fiatal élet a homályos lakásba, mint valami fényes-éles, arany napsugár. Emma lehunyta előtte a szemét. A kislány pogány bájjal vette birtokába az egész házat, új apját, aki máris engedelmes, boldog szolgájául szegődött. Hemperegtek ketten a szőnyegen, sikongtak, ugráltak a pamlagon, a zsöllyéken, a párnákon. Emma feszes babái szanaszét hevertek a földön. Emma sápadtan, szótlanul rakosgatta vissza őket a helyére. Ő nem tudott résztvenni ebben a játékban. A kislány is idegenül tekintett rá. Olykor nagyságos asszonynak szólította őt néha nagyságos anyukának. Estefelé már teljes diadalában parancsokat is osztogatott neki. Barabás egész délután nem ment el hazulról. Emmának örülnie kellett volna ennek, de nem örült. Makacsul csak arra gondolt, hogy az ő kedvéért sohasem maradt otthon. Rosszkedvű volt. Kényszeredetten viselkedett, végül is ingerültté vált és minduntalan beléjük kötött. Folyton rendre intette férjét és a gyermeket. Ezzel azonban csak még inkább cinkosokká tette őket. Ellenfeleivé. A helyzet az első napon kialakult. A kisleány ösztönösen élvezte titkos diadalát. Emma meg volt alázva, le volt igázva.

Este Ibolyka a túlfeszített játéktól, a sok új benyomástól korán elálmosodott. Nyafogni kezdett és Barabáshoz bújt Emma elől. Emma ölébe akarta venni, hogy végre birtokába vegye arra a rövid időre, amíg levetkőzteti és lefekteti az ebédlőben vetett pamlagra, imádkoztatja és elaltatja, de a gyermek ebben az ellenőrzés nélküli, álmos és felzaklatott állapotában, Emma érintésére kitépte magát, Barabás ölébe bujt s onnan Emma felé fordulva, kis öklét rázva, ezt kiabálta:

- Ez menjen el, ez ne maradjon itt, ez a csúnya néni.

Barabás erre a nem várt gyermeki kitörésre hangosan elnevette magát, ölébe kapta a kislányt és össze-vissza csókolta.

Emma néhány pillanatig falfehéren állt előttük, aztán szó nélkül megfordult és bement a hálószobába.

Hallotta még, hogy a férje gügyögve ezt mondja a gyermeknek:

- Na látod, elment a csúnya néni, most aztán feküdj le szépen és alukálj.

Emma a hálószobában pár pillanatig meredten, minden tagjában megfeszítve állt, aztán kétségbeesetten, üvöltő, sipoló sírással borult arccal, keresztben a két vetetlen ágyra.

(forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00597/18866.htm)

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

A gyermek egészségi állapotára vonatkozó elvárások - adatlap

2012.09.14. 09:39 Orokbefogadnank

Kezembe került az adatlap, amit a TEGYESZ-nek le kellett adni arról, hogy milyen elvárásaink vannak az örökbefogadandó gyerekkel kapcsolatban. Gondoltam hasznos lehet azoknak, akik még előtte állnak, így bemásolom, hogy miken kell elgondolkodni. Persze az átgondolására adnak időt, az adatlapot mi is hazavihettük, de hátha valakinek jól esik még előtte megismerni a tartalmát:)

Persze szerintem csecsemő örökbefogadásnál elég sok „feltétel” nem ismert még, de nagyobb gyerek esetében azért már ezek kiderülnek.

 

Három oszlopból kell választani, ezek „elfogadható”, „bővebb tájékoztatás után döntünk”, „kizáró ok”.

 

És a „betegségek” amiket be kell jelölni, hogy el tudjuk-e fogadni vagy nem:

 

Koraszülöttség

Kis súlyú újszülött

Túlhordott újszülött

Oxigénhiányos állapot

Agyvérzés

Narkotikumok és drogok okozta károsodás

Hyperaktivitás

 

Genetikai problémák:

-          kromoszóma rendellenességek

-          értelmi fogyatékos szülő/k, testvér/ek

-          pszichiátriai beteg szülő/k, testvér/ek

 

Fejlődési elmaradások:

-          értelmi téren

-          érzelmi téren

-          mozgásfejlődésben

-          beszédfejlődésben

-          részképesség zavarok

 

Mozgásszervi rendellenességek:

-          Végtaghiány

-          Dongaláb

-          Ferdenyak

-          Csípőficam

-          Lúdtalp

-          izomrendszer betegségei

 

Neuro-endokrin rendszer:

-          agysérv, gerinchasadék

-          vízfejűség

-          kisfejűség

-          agydaganat

-          bénulások

-          görccsel járó állapotok (pl. epilepszia)

-          növedekési zavar

-          cukorbetegség

 

Immunrendszer betegségei:

-          allergiák

-          immunhiány

-          autoimmun betegségek

 

Érzékszervek:

Látás:

-          vakság

-          erős gyengénlátás

-          kancsalság

-          rövidlátás

Hallás:

-          teljes süketség (süketnémaság)

 

Légzőszervek:

-          légcsőszűkület

-          asztma

-          ajak és/vagy szájpadláshasadék

-          gége fejlődési rendellenességek

-          hangképzési és beszédzavarok

 

Emésztőrendszer:

-          nyelőcső szűkület, elzáródás

-          bélelzáródások

-          végbélnyílás elzáródás, hiány

-          sérvek (lágyék, köldök, rekesz)

-          epeutak elzáródása

-          reflux

-          felszívódási zavarok:

  • tejérzékenység
  • lisztérzékenység

-          rendellenes fogazat

 

Szív és érrendszer:

-          Veleszületett szívbetegségek:

  • szívbillentyű
  • szívsövény hiány
  • nagyerek fejl. rendellenességei

-          ritmuszavarok

 

Vérképzőrendszer:

-          vérzékenység

-          leukémia

 

Húgy-ivarszervek:

-          fejlődési rendellenességek

-          krónikus vesebetegségek

-          heresérv

 

Bőrbetegségek:

-          kiütések

-          fertőzések

-          pigment rendellenességek

-          elszarusodás, pikkelyképződés

 

Mi igent nem nagyon írtunk semmihez, a mi igenünk az volt, hogy "bővebb tájékoztatás után döntünk".
Javasolták, hogy minél több esetben írjuk ezt be, mi ezt is tettük, nemet csak ott mondtunk, amiről úgy gondoljuk, hogy tényleg nem tudnánk kezelni.

Szólj hozzá!

Címkék: örökbefogadás

Örökbefogadás külföldről – Kína

2012.09.11. 10:44 Orokbefogadnank

 A külföldi örökbefogadás kapcsán felmerült a kínai örökbefogadás. Próbáltam utánajárni, hogy miként lehet Kínából örökbefogadni, de mivel annyira nem ástam bele magam, hogy megkérdezzem az ezzel foglalkozókat, hát annyit állapítottam meg, hogy Magyarországról nem igazán lehet kínai babát örökbefogadni. (Természetesen aki szeretné megpróbálni, annak egy telefont megér, a külföldi örökbefogadással foglalkozó magyar Központi Hatóságon lehet érdeklődni: http://www.hcch.net/index_en.php?act=authorities.details&aid=668)

 

A kínai Központi Hatóság a China Center for Adoption Affairs oldalát is lehet tanulmányozni: http://www.china-ccaa.org/swsy/swsy_index_en.jsp

 

Elviekben Kína is tagja a Hágai Örökbefogadási Egyezménynek (http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions.status&cid=69), de amikor kínai honlapokon kezdtem el keresgélni Magyarország nem volt azok között az országok között ahova örökbe adnak Kínából.

A China Center for Adoption Affaris( http://www.china-ccaa.org/gwsyzz/gwsyzz_index_en.jsp)  oldalán azt írják, hogy 2005 óta 17 országból lehet örökbefogadni kínai gyerekeket, ezek pedig: USA, Kanada, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, Írország, Ausztrália, Új Zéland, Szingapúr, Olaszország.

A kínai örökbefogadásoknál közvetítő ügynökség segítségét kell igénybe venni.

 

Kínából 30-50 év közötti házaspárok (férfi-nő) fogadhatnak örökbe, akik legalább két éve házasok. Szigorú előírások vannak arra is, hogy az örökbefogadók hogy nézzenek ki! BMI indexük nem lehet több 40-nél. A leendő szülőknek egészségesnek kell lenniük, aki fizikailag vagy mentálisan sérült nem fogadhat örökbe. Nem fogadhatnak örökbe krónikus betegek, akik hosszútávú kezelésben részesülnek, akiknek AIDS-ük van, hallássérültek, látássérültek, illetve akiknek 10 éven belül valamelyik fő szervük átültetésre került.

 

A családban az egy főre eső jövedelem (az örökbefogadásra kerülő gyereket is beleértve) 10e dollár felett kell, hogy legyen. A család vagyonának 80e dollárnak kell lenni minimum.

 

2011 óta egyedülálló nők is örökbefogadhatnak, de ők csak speciális igényű gyerekeket.

 

Az amerikai oldalakon azt írják, hogy a kínai örökbefogadás 15-50 ezer dollárba is kerülhet. Országon belül is azt az információt kaptuk, hogy nem ingyenes az örökbefogadás, plusz sajnos ott elég nagy a korrupció.

 

Nekem furcsa volt, hogy fizetni kell a gyerekért, a másik furcsaság még nekem, hogy alig pár találkozás után a szülők megkapják a gyereket. Az egész örökbefogadás 10-17 nap alatt lezajlik, míg általában itthon titkos örökbefogadás esetén ennyi idő alatt nem kapod meg a gyereket. (az egyik amerikai ügynökség oldalán magyarországi örökbefogadásról is olvastam, ott írják, hogy az ingyenessége miatt ajánlják, de nagyon idő igényes, ide kell utazni mindkét félnek és hosszabb időt kell eltölteni a gyerekkel mielőtt örökbefogadhatnák...)

Szólj hozzá!

Címkék: külföld örökbefogadás

Örökbefogadás külföldről

2012.09.08. 11:32 Orokbefogadnank

Az az eset is, amikor magyar állampolgár szeretne külföldi állampolgár gyereket örökbefogadni nemzetközi örökbefogadásnak minősül.

 

A nemzetközi örökbefogadással a Hágában 1993. május 29-én aláírt Egyezmény foglalkozik, melyet Magyarországon 2005-ben iktattak törvénybe (2005. évi LXXX törvény a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről, letölthető innen: http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500080.TV)

 

Az Egyezményt aláíró tagállamokban Központi Hatóság működik, amely a nemzetközi örökbefogadások lebonyolításával foglalkozik. Magyarországon ez a Nemzetközi örökbefogadással a Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságon van.  (2010. július 16-i frissítés szerinti elérhetőségek: http://www.hcch.net/index_en.php?act=authorities.details&aid=668)

 

Ahhoz a Központi Hatósághoz kell a kérelmeket benyújtani ahol az örökbefogadók szokásos tartózkodási helye található. (Ez magyaroknál általában Magyarország (elérhetőségek ld. fent), ám ha külföldön élnek, akkor a megfelelő külföldi ország Központi Hatósága).

A fogadó állam Központi Hatósága (szülők tartózkodási helye) jelentést készít a leendő örökbefogadókról (személyazonosság, háttér, családi, egészségügyi körülmények, örökbefogadás okai, milyen gyerekek nevelésére alkalmasok), melyet elküld a származási ország Központi Hatóságának (gyermek tartózkodási helye).

A származási állam Központi Hatósága a gyerekről készít jelentést (személyazonosság, szociális környezet, családi, egészségügyi körülmények), melyet a fogadó állam Központi Hatóságának küld el.

A döntést a származási államban hozzák meg miután az örökbefogadó szülők beleegyeztek, a fogadó állam Központi Hatósága jóváhagyta a döntést (ha ennek az államnak a jogszabályai ezt megkövetelik), a  két érintett Központi Hatóság megállapodott abban, hogy az örökbefogadás megindítható és megállapították, hogy az örökbefogadó szülők alkalmasak az örökbefogadásra és a gyereknek engedélye van (vagy meg fogja kapni) a fogadó államba való belépésére és letelepedésre.

 

A Központi Hatóságoknak meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy a gyerek beléphessen a fogadó államba, ennek érdekében Magyarországon a Központi Hatóság szorosan együttműködik a Bevándorlási Hivatallal

 

Az Egyezményt aláíró tagállamok listája itt található: http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions.status&cid=69

 

Az Egyezmény angol nyelven itt olvasható, innen pdf-ben le is tölthető: http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions.text&cid=69

 

Amennyiben az érintett két tagállam nem tagja az Egyezménynek az örökbefogadást mindkét ország hatóságának le kell folytatnia a törvényeikben előírt eljárásokat és döntést kell hozni az örökbefogadás engedélyezéséről vagy jóváhagyásáról.

 

Fontos megjegyezni, hogy ha külföldről fogadunk örökbe, akkor az ismerkedési időszak alatt a származási országba kell utazni, ez pedig idő és pénz igényes.

Szólj hozzá!

Címkék: külföld örökbefogadás

Örökbefogadás utáni depresszió

2012.09.05. 08:57 Orokbefogadnank

Nem forog közszájon, de az örökbefogadás utáni depresszió ugyanúgy létezik, mint a szülés utáni depresszió.

 

Magyar internetes oldalakon nem igazán találni ezzel foglalkozó cikkeket, de ha „post-adoption blues” „post adoption depression” szavakra keresek rá máris sokkal több találat jön fel.

Sok fórumon beszélgetnek erről, illetve sok cikket lehet olvasni erről.

 

Az örökbefogadás utáni depresszió szindrómát (Post-Adoption Depression Syndrome, PADS) az elmúlt években kezdték el kutatni, leírni. Több kutatás szerint az örökbefogadó anyák több, mint felét érinti ez a probléma. 199-ben Harriet McCarthy, Eastern European Adoption Coalition (EEAC) tagja 165 örökbefogadó anyát kérdezett az EEAC segítségével, akik közül 65% számolt be PADS-ról. (http://www.postadoptinfo.org/articles/07_05_depression.html)

 

Karen J. Foli a Purdue University munkatársa, aki maga is örökbefogadó szülő végzett kutatást a témában és tapasztalait megjelentette a „The Post-Adoption Blues: Overcoming the Unforeseen Challenges of Adoption” című könyvében.   http://karenfoli.com/postadoptionblues/index.html

 

Mi okozhatja a örökbefogadás utáni depressziót?

Az örökbefogadó szülők hosszas várakozás után kapnak gyereket. A várakozás során a szülők hajlamosak magas elvárásokat támasztani maguk elé, aztán az örökbefogadás után érkeznek a gyerekneveléssel járó napi problémák. A kezdeti felfokozott öröm után a hétköznapok során a szülő rádöbben, hogy mégsem az a szupermami a gyerekének, aki lenni szeretett volna.

A szülő-gyerek közötti mélyebb kötődés sem alakul ki első látásra, ahogy azt a szülők elvárják, emiatt is bűntudatot éreznek.

Az érzéseiket sokan nem merik megosztani másokkal, hiszen az örökbefogadóknak boldognak kell lenniük, mert végre ennyi év várakozás után ott van egy gyerek, az ő gyerekük és mégsem érzi azt a boldogságot, amit éreznie kellene.

Idősebb gyerekek örökbefogadása esetén a gyerek „előélete” miatti nehezebb beilleszkedés, esetleges betegségei is nehezítik a helyzetet.

 

Az örökbefogadás utáni depresszió elkerülésében, lerövidítésében segít, ha a szülő felkészül arra, hogy az örökbefogadás után nem a rózsaszín álom, hanem a valóság jön, ha felkészül arra, hogy nehezebb időszakon mehet át és erről beszél a környezetével. A gyerek családba kerülése után nyugodt környezetben eltöltött ismerkedési időszak is segít. Ugyanúgy, ahogy a vérszerinti gyermek születése után jól jön ilyenkor a külső segítség házimunka terén, ha a szülők hosszabb időn keresztül nyugodtan tudnak időt tölteni a gyerekkel.

Meg kell próbálni bűntudat és stressz nélkül átélni azt a pár hónapot, amíg az igazán mély szülő-gyerek kötődés kialakul, amíg a család igazi családdá válik. El kell fogadni, hogy senki nem lehet szupermami, mindenkinek vannak határai.

 

Amennyiben az örökbefogadás után depresszió jelentkezik erről beszélni kell, ha annyira elmélyül, akkor orvosi segítséget is igénybe lehet venni.

Sok örökbefogadás utáni depresszión átesett szülő számolt be arról , hogy amikor megtudták, ezek az érzéseik normálisak, hogy más is ugyanúgy érez, ahogy ők, segített nekik feldolgozni a helyzetet.

Szólj hozzá!

Címkék: örökbefogadás Címkék

Egy sikeres örökbefogadás tapasztalatai

2012.09.03. 07:07 Orokbefogadnank

Most egy vendégposztot szeretnék közzétenni, ha valaki más is úgy érzi, hogy megosztaná a történetét, szívesen várom e-mailben:)

köszi:))

 

 

"Sziasztok!

 

Szeretném leírni már sikeres örökbefogadóként tapasztalataimat. Talán segít, talán csak több türelmet ad a folyamathoz.

Sok mindent már nagyon jól leírt a blog gazda, így azokat már nem kezdeném előről, inkább csak kapcsolódnék pár ponton az eseményekhez.

 

A kezdetek, még a tanfolyam és a határozat előtt. Ekkor is kijönnek egy előzetes terepszemlére, ahol felmérik a környezetet. Ne görcsöljetek, ne vágjátok csillogó rendbe a lakást, csak természetesen rend és tisztaság legyen, mert azt gondolhatják, túl katonás. Persze nem azt mondom, hogy maradjon koszos a lakás, de nem jó megkapni azt sem, hogy túl pedáns, mi lesz ha a gyerek behozza a koszt?

Ugyanez igaz a pszichiáterrel folytatott beszélgetésre. Nem jó, ha túlságosan "jók" vagytok, és egyetértőek, és határozottak, mivel ez azt sejteti, hogy jól és gyorsan hoztok döntést, ami miatt lehet hogy kikerül a gyerek hozzátok a rendszerből.

 

Hopp, muszáj elkalandozzak. Miért is írtam ezt? Hát nem az a cél, hogy örökbe adják a gyereket? NEM! Sajnos ezt kell leírjam. Az a cél, hogy a rendszer működjön. A rendszer akkor működik, ha vannak benne gyerekek, ezért ha jelentkezik egy pár, akik tökéletesen alkalmasak, annak dobnak egy követ az útjukba. Mi pl. első körben alkalmatlannak lettünk nyilvánítva, 10 év szakmában eltöltött tapasztalattal, tökéletes tesztekkel. Miért? Pont ezért... "nem vagyunk elég rugalmasak"

Majd olyan párokkal akadtunk össze a tanfolyamon, hogy este azt beszélgettük otthon, Ők hogy a fenébe kaphattak ide meghívót? Lévén olyan apróságok, amik alap követelmények az örökbefogadáskor, mint hogy egyet értsenek a gyerek nemében, vagy korában, vagy egészségi állapotában, nem voltak meg, ott kezdtek veszekedni egymással ezen, akkor hogy írták alá mit szeretnének?

Vagy apa jelölt akár vak gyereket is vinne, anya jelölt csak egészségeset.

Nos igen, ők az ideális jelöltek a rendszer szerint, mivel ők akár évekig vívódhatnak, válogathatnak, míg mások nem.

 

Szóval ha sikerül teljesen átlagos embernek tűnni, akkor van esélyetek!

 

Másik jó tanács: az egészségügyi felmérő lapon, ahol jelölitek, mit fogadtok el, és mit nem, gazdagon jelöljetek be "további tájékoztatás után elfogadom" lehetőségeket olyan betegségnél, ami talán belefér nektek, mert lehet azt mondani, mégsem érdeklődtök a gyermek után, de ha NEM-et írtok, nem is értesülhettek róluk!

Továbbá később kiderülhet, nincs is olyan betegsége a gyereknek, csak... De ez egy érzékenyebb téma, inkább nem fejteném ki.

 

Harmadik jó tanács: országos lista! Mi csak innen kaptunk ajánlásokat gyermekre, megyei listáról egyet sem. Utazgatni drága, de megéri!

 

Ha nagyobb gyermeket fogadtok örökbe, akkor vannak előbb látogatások, majd 1-2 napokra haza lehet vinni, és ha a családgondozó és a nevelőszülők úgy látják, megvan a kötődés, akkor indul a folyamat.

Fontos, hogy NINCS kötelező mennyiség. Ne dőljetek be, ha húzzák az időt, hogy kötelező 6x találkozni és 10x elvinni, és egy évig ingáztok emiatt. Nincs, egyéni meglátás van.

A nevelő meg szeretné minél tovább tartani magánál a gyermeket.

 

Azonban ha nem vagytok biztosak a dologban, akkor ne kérjétek még a kötelező gondozásba vételt, mert ugyan a 30 nap után még nyilatkozhattok, hogy nem jó ez így, de ez kb a végét jelenti a folyamatnak. Inkább kérjétek ki egy hétre, és utána kérjétek a véglegesítés elkezdését. Senkinek nem jó az a tortúra.

 

Az örökbefogadás után (titkos és nyílt esetén eltérő papírokat kell újra generálni) kb 3-4 hónap, mire mindent elintéztek :(

Ha új neve lesz (pl titkos örökbefogadás) akkor az anyakönyvi kivonat és a lakcímkártya postán érkezik 2 héten belül. Ezt követi több hét pihentetés, amíg a kormányzati szervek rápihennek a dolgokra, majd lehet menni TAJ és Adókártya gyártásba, csp és gyes intézésbe, közben ovi/iskola beíratásba, gyerekorvos és védőnő keresésbe, stb. Ezt célszerű szabadsággal jó előre betervezni, mi 3,5 hónap alatt intéztünk el mindent anno.

NEM, a TAJ és az adókártya nem jön ki postán magától, ahogy többször etettek minket, igényelni kell őket :(

 

Nagy vonalakban ennyit szerettem volna írni, ha kérdésetek van, a blogon keresztül elérhettek, de nem szeretném közvetlenül megadni az adataimat. Illetve érdeklődés esetén mesélhetek még a fenti pontokról."

2 komment

Címkék: történetek örökbefogadás

TAJ-jogviszony

2012.08.31. 13:15 Orokbefogadnank

A múltkor a www.hoxa.hu Örökbeadás-örökbefogadás fórumán megjelent egy kérdés egy leendő örökbeadótól, hogy ha valakinek nincs biztosítása, akkor a szülésért fizetni kell-e.

A hasonló helyzetben levő lányoknak, hölgyeknek foglaltuk össze profi segítséggel a TAJ-jogviszonyról a tudnivalókat.

 

Magyarországon a Társadalombiztosítás kötelező. A biztosítás alapját a járulékfizetés jelenti, vagyis csak az a személy rendelkezik társadalombiztosítással, aki társadalombiztosítási járulékot fizet.

2007. április 01-től a törvény értelmében azok a belföldi személyek, akik nem rendelkeznek biztosítással és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen sem jogosultak, csak egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése esetén szerezhetnek jogosultságot az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. Hiába van a születésedtől TAJ számod, ha nincs mögötte járulékfizetés, az orvosnál piros lámpát fog mutatni az állapotod, vagyis, hogy rendezetlen a járulékfizetés.

Ezek alapján amennyiben a kismama után a munkáltatója nem fizet járulékot, egyénileg kell gondoskodnia a járulékfizetésről. A járulékfizetést a kötelezett helyett más is teljesítheti (pl. családtag). A járulékfizetés átvállalásához szükséges az adóhatóság jóváhagyása, így ezt 15 napon belül be kell jelenteni az állami adóhatósághoz.

A járulékfizetés érdekében bejelentést kell tenni az elsőfokú állami adóhatósághoz a 07T1011. számú „Adatbejelentő lap”-on. A nyomtatvány az NAV honlapjáról (http://nav.gov.hu/) letölthető.

E járulékfizetés havi összege 2012-ben 6390 forint (napi összege 213 forint) (1997. évi LXXX. tv. 19. § (4) bekezdés alapján.)

 

A jogviszony-ellenőrzés eredményétől függetlenül mindenki megkapja a szükséges egészségügyi ellátást: amennyiben az ellenőrzés eredményeként kiderül, hogy a beteg nem szerepel az OEP jogviszony-nyilvántartásában, az OEP-finanszírozott ellátás nyújtását akkor sem tagadhatja meg az egészségügyi szolgáltató (!), és nem téríttetheti meg a beteggel az ellátás (gyógyszer, segédeszköz, stb. teljes árát,) költségét. Tehát nem az ellátás, hanem az elmaradt járulékok összegét követelhetik visszamenőleg.

 

A törvény szerint járulékfizetés nélkül is jogosult az egészségügyi szolgáltatásra a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján a szociálisan rászorult személy, ha ezt a települési önkormányzat polgármestere által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja, és a bejelentést a polgármesteri hivatal teljesíti az egészségbiztosítási szerv felé. Amennyiben nincs a kismamának jövedelme, s nem tudja fizetni a 6390 Ft-os összeget, érdemes felkeresni az önkormányzatot, és kérni hatósági bizonyítványt a szociális rászorultságról.

Szólj hozzá!

Címkék: örökbeadóknak

Milyen babát szeretnénk?

2012.08.29. 11:18 Orokbefogadnank

Azért szeretnék erről a témáról ismét írni, mert szerintem kiemelten fontos, hogy tisztázzuk magunkban, hogy milyen babát szeretnénk örökbefogadni, hogy milyen babát tudunk elfogadni.

 

Itt nem csak a korra gondolok, hanem az egészségügyi állapotra és a származásra is.

 

Természetesen ha mi szülnénk, akkor az egészségügyi állapotot nem tudnánk megválasztani, abba belecsöppennénk, amivel aztán meg kell próbálni együtt élni. Végülis valamilyen szempontból mi szerencsésebbek vagyunk, hiszen nekünk van lehetőségünk választani. Fel kell mérnünk, hogy mire vagyunk képesek, mi az a betegség, amit még tudunk kezelni és mi az, amit már nem.

Persze, aki csecsemőt fogad örökbe arra várhatnak születéskor nem ismert betegségek, ugyanúgy ahogy vérszerinti gyereknél is. És sajnos balesetek is bármikor történhetnek, de ez már nem rajtunk áll.

 

Idősebb gyereknél már jobban felmérhető az egészségügyi állapot, de én már hallottam olyan történetet, ahol a szellemileg sérültnek minősített gyerekről kiderült, hogy mégsem az.

 

Valaki azt gondolhatja, hogy ez felesleges luxus és hogy ne válogassunk. Pedig de, válogatni kell. És ez nem a mi érdekünk, ez a leendő baba érdeke. A babát teljesen el kell fogadnunk. Nem szabad, hogy bármi kicsi ellenérzés legyen bennünk, mert azzal a gyereknek rosszat teszünk. A gyerek érdeke, hogy olyan szülőket kapjon, akik feltétel nélkül szeretik és elfogadják és minden tőlük telhetőt megtesznek érte.

 

És az én véleményem az is, hogy a gyereket nem csak a szülőknek, hanem a tágabb családnak is el kell fogadnia. Ez nekik is egy új helyzet, az ő családjuk is bővül, nekik lesz unokájuk, unokaöccsük, unokahúguk, így fontos, hogy ők is elfogadják a babát. Nekik is el kell fogadni legelőször azt a tényt, hogy a szülőknek nem lehet vérszerinti gyerekük, így tulajdonképpen egy „idegen” kerül a családba. a Várva vár unokában nem látják majd saját magukat, a gyerekeiket, a saját rokonság vonásait, a már halott imádott nagyszüleik tulajdonságait, stb…

És nekik is el kell fogadni magát a gyereket, annak korát, egészségügyi állapotát és származását.

 

Szerencsére a mi családunk egy elfogadó, támogató család, így az örökbefogadás tényét szinte mindenki egyből elfogadta, egy-két megjegyzést hallottam csak erről, de ők is ugyanúgy várják a pici babát, a gyerekeket, ahogy mi.

 

Nem, nem kértük ki a döntés előtt a véleményüket, mi döntöttünk az örökbefogadás mellett, a családnak csak a határozat kézhezvétele után mondtuk el. De ismertük őket és tudtuk, reméltük, hogy elfogadják majd a döntésünket. Ahogy eddig is elfogadták és támogatták a döntéseinket, még akkor is, ha nem feltétlenül értettek vele egyet.

De mivel ismerjük őket, ezért amikor megkérdezték, hogy milyen babát szeretnénk, akkor nem csak azt tudtuk, hogy mi milyen babát tudunk elfogadni, hanem azt is, hogy ők milyen babát tudnak elfogadni száz százalékosan.

 

Nem tudom, hogy egy kevésbé támogató családi környezetben mit tettünk volna. Nekünk szerencsénk van a családunkkal.

Szólj hozzá!

Címkék: család örökbefogadás

Örökbeadás külföldre

2012.08.25. 13:01 Orokbefogadnank

Vannak olyan gyerekek, akiknek Magyarországon nem találnak örökbefogadó családod. Ezek a gyerekek örökbeadhatóak külföldre. Itthon kevesebb eséllyel lehet örökbeadni fogyatékos, beteg gyereket, idősebb gyereket, három vagy ennél több testvért.

A gyerekek külföldre történő örökbeadásával a Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságon foglalkoznak. A nemzetközi örökbefogadásról Hágában 1993. május 29-n írtak alá Egyezményt, ennek alapján nemzetközi örökbefogadásnak minősül minden olyan örökbefogadás, melyet követően a gyermek külföldi lakhelyre kerül, akkor is, ha külföldön élő magyar állampolgárok fogadják örökbe.

 

A magyar hatóságok a külföldi hatóságokkal állnak kapcsolatban, rajtuk keresztül jutnak el az örökbefogadó szülők a gyerekekhez. Az örökbefogadó szülőknek az ismerkedési időt Magyarországon kell eltölteni a gyerekkel, mint ahogy az országon belüli örökbefogadásnál is először a gyerek környezetében ismerkedik a leendő család.

 A külföldre örökbeadandó gyerekeket felkészítik arra, hogy új országban kell beilleszkedniük.

 

A magyar örökbefogadás esetén a már régóta tervezett, de jelenleg nem szabályozott utánkövetés a külföldre örökbeadott gyerekeknél működik.

Szólj hozzá!

Címkék: külföld örökbefogadás

Örökbefogadással foglalkozó civil szervezetek

2012.08.19. 20:48 Orokbefogadnank

Magyarországon öt civil szervezet foglalkozik nyílt örökbefogadás közvetítésével, ezek ABC sorrendben a következők:

 

Alfa Szövetség

 

Az Alfa Szövetség honlapja: http://www.alfaszovetseg.hu/

A honlapon található e-mail cím: alfa@alfaszovetseg.hu

A honlapon található telefonszám: 30/922-6775

 

Az ő céljuk elősegíteni a válsághelyzetben lévő, magukat terhesnek érző nők magzatainak biztonságos kihordását és megszületését, valamint azt, hogy minden gyermek családban, illetve család típusú kisközösségben nevelkedjék Ha hozzájuk regisztrálunk, akkor pártoló tagsági viszonyt kell létesíteni, a szervezet működésében aktívan részt kell venni. Mi részletes listát kaptunk tőlük, hogy mik azok a tevékenységek, amelyben az önkéntes pártoló tagok részt vesznek.

 

Bölcső Alapítvány

 

A Bölcső Alapítvány honlapja: http://www.bolcso.hu/

 

A Bölcső Alapítványhoz örökbefogadó szülőnek jelentkezni csak postai úton lehet. Posta címük: Bölcső Alapítvány, 1082 Budapest, Futó utca 22-24. fsz.5.  Kérésük, hogy ne tértivel, ne ajánlva, csak simán postázzuk a következőket:

  • alkalmassági határozat fénymásolata
  • részletes önéletrajz (életrajzi adatok (családi háttér), iskolai végzettség, munkahely(ek), lakáskörülmények, jövedelmi viszonyok, az örökbefogadási szándék indoklása
  • fénykép

 

A Bölcső Alapítvány 40 év alatti házaspárok jelentkezését fogadja csak.

 

Együtt az Életért Közhasznú Egyesület

 

Az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület honlapja:http://www.egyuttazeletert.hu/

a holnapon található e-mail cím: orokbefogadas@egyuttazeletert.hu

a holnapon található telefonszám: 20/230-0960

 

Az Együtt az Életért Közhasznú Egyesülethez jelentkezni saját jelentkezési lapjukon lehet. Ezt postázni kérik, illetve a levélhez a jogerős alkalmassági határozat másolatát, fényképet és egy egyoldalas bemutatkozást is kérnek.

Egy kétoldalas megállapodást is aláírva vissza kell küldeni nekik, melyben az örökbefogadni szándékozók megbízzák az Egyesületet az örökbefogadás előkészítésére. A felvételi adatlapon általános információk szerepelnek, Anya, Apa adatai, lakóhely, gyermekkel kapcsolatos elvárások.

 

Fészek Alapítvány

 

A Fészek Alapítvány honlapja: http://www.feszekalapitvany.t-online.hu/

A honlapon található e-mail cím: budai.agnes@feszekalapitvany.t-online.hu

Honlapon található telefonszámok: 280-8208, 30/685-8488

 

A Fészek Alapítvány minden jelentkezőt fogad és regisztrál, akik rendelkeznek hatályos alkalmassági határozattal. Éves költség átalányt kell fizetni nekik. Jelentkezési lapot és Megállapodást kell postázni nekik. Minden év januárban nyilatkozni kell, hogy akarjuk-e továbbra is a regisztrálást és ekkor kell fizetni az esedékes költségátalányt is.

Megvalósult közvetítés esetében is költségtérítésre tartanak igényt.

A gyerek etnikai hovatartozásával kapcsolatban nem fogadnak el kikötéseket, de vissza lehet utasítani a kiajánlott babát és nem befolyásolja a további örökefogadást.  A vér szerinti szülő kérésére közlik a gyerek etnikai hovatartozását. Ők a szabályzatukban leírják, hogy támogatják és javasolják, hogy más örökbefogadással foglalkozó civil szervezetnél is jelentkezzünk.

 

Gólyahír Egyesület

A Gólyahír Egyesület honlapja:  http://www.golyahiregyesulet.hu/index2.php

Náluk jelentkezni 18:00 után a következő telefonszámokon lehet: 23/540-311, 30/251-7120

 

A Gólyahír Egyesülethez Magyarországon élő, magyar állampolgárságú, legfeljebb 42 éves,  házaspárok jelentkezhetnek, akiknek legfeljebb egy gyereke van.

Szólj hozzá!

Címkék: örökbefogadás

süti beállítások módosítása