Itt nem csak a korra gondolok, hanem az egészségügyi állapotra és a származásra is.
Természetesen ha mi szülnénk, akkor az egészségügyi állapotot nem tudnánk megválasztani, abba belecsöppennénk, amivel aztán meg kell próbálni együtt élni. Végülis valamilyen szempontból mi szerencsésebbek vagyunk, hiszen nekünk van lehetőségünk választani. Fel kell mérnünk, hogy mire vagyunk képesek, mi az a betegség, amit még tudunk kezelni és mi az, amit már nem.
Persze, aki csecsemőt fogad örökbe arra várhatnak születéskor nem ismert betegségek, ugyanúgy ahogy vérszerinti gyereknél is. És sajnos balesetek is bármikor történhetnek, de ez már nem rajtunk áll.
Idősebb gyereknél már jobban felmérhető az egészségügyi állapot, de én már hallottam olyan történetet, ahol a szellemileg sérültnek minősített gyerekről kiderült, hogy mégsem az.
Valaki azt gondolhatja, hogy ez felesleges luxus és hogy ne válogassunk. Pedig de, válogatni kell. És ez nem a mi érdekünk, ez a leendő baba érdeke. A babát teljesen el kell fogadnunk. Nem szabad, hogy bármi kicsi ellenérzés legyen bennünk, mert azzal a gyereknek rosszat teszünk. A gyerek érdeke, hogy olyan szülőket kapjon, akik feltétel nélkül szeretik és elfogadják és minden tőlük telhetőt megtesznek érte.
És az én véleményem az is, hogy a gyereket nem csak a szülőknek, hanem a tágabb családnak is el kell fogadnia. Ez nekik is egy új helyzet, az ő családjuk is bővül, nekik lesz unokájuk, unokaöccsük, unokahúguk, így fontos, hogy ők is elfogadják a babát. Nekik is el kell fogadni legelőször azt a tényt, hogy a szülőknek nem lehet vérszerinti gyerekük, így tulajdonképpen egy „idegen” kerül a családba. a Várva vár unokában nem látják majd saját magukat, a gyerekeiket, a saját rokonság vonásait, a már halott imádott nagyszüleik tulajdonságait, stb…
És nekik is el kell fogadni magát a gyereket, annak korát, egészségügyi állapotát és származását.
Szerencsére a mi családunk egy elfogadó, támogató család, így az örökbefogadás tényét szinte mindenki egyből elfogadta, egy-két megjegyzést hallottam csak erről, de ők is ugyanúgy várják a pici babát, a gyerekeket, ahogy mi.
Nem, nem kértük ki a döntés előtt a véleményüket, mi döntöttünk az örökbefogadás mellett, a családnak csak a határozat kézhezvétele után mondtuk el. De ismertük őket és tudtuk, reméltük, hogy elfogadják majd a döntésünket. Ahogy eddig is elfogadták és támogatták a döntéseinket, még akkor is, ha nem feltétlenül értettek vele egyet.
De mivel ismerjük őket, ezért amikor megkérdezték, hogy milyen babát szeretnénk, akkor nem csak azt tudtuk, hogy mi milyen babát tudunk elfogadni, hanem azt is, hogy ők milyen babát tudnak elfogadni száz százalékosan.
Nem tudom, hogy egy kevésbé támogató családi környezetben mit tettünk volna. Nekünk szerencsénk van a családunkkal.
