A tanfolyam második napján gyakorlati dolgokról volt szó, hogy zajlik "idősebb" gyerek örökbefogadása, ismerkedés, stb. (a csoportból sokan 40 felett voltak - talán ha négyen voltunk alatta - így sokan idősebb gyereket - nem újszülött - fogadnának örökbe. ez az opció nálunk is él, mert 0-3 év van megadva, vagy ha tesók, akkor az idősebb maximum 5 éves lehet). Javasolta, hogy ha titkosan fogadunk örökbe újszülöttet, akkor is menjünk el a nevelőszülőhöz ismerkedni, mert a bébi már 6 hetes mire örökbefogadó szülőkhöz kerül, vannak "szokásai", pl. hogy fogják, amikor etetik, mennyi vízben fürdetik, stb. és ezeket nem azonnal hirtelen kell megváltoztatni olyanra, amilyenre mi szeretnénk, hanem fokozatosan.

Szó volt arról, hogy el kell-e mondani a gyereknek, hogy örökbefogadtuk. Mindenki igennel felelt erre. A tanfolyam vezető mesélte, hogy még 2003-ban is az emberek nagy része azt mondta, hogy nem... Beszélgettünk az örökbefogadásról ilyen szempontból is; hogy szégyen-e, vagy nem (nem); hogy miért gondoljuk még mindig azt, hogy szégyen, hogy miért titkoljuk. hogy büntetésnek tekintjük. (itt ez amolyan általános emberi többesszám:D)

Ezzel kapcsolatos, hogy "hogyan mondjuk el"? Ezt kis csoportokban beszéltük meg, aztán megosztottuk egymással, hogy mire jutottunk. A mi csoportunk és a többség is azt mondta, hogy ha kérdez, akkor el kell mondani (nem, te nem az én hasamban voltál, hanem egy másik néniében). Én még hozzátettem, hogy nem kell, hogy napi téma legyen, de nem is szabad titkolni, beszélni kell róla nyíltan, hiszen ez a helyzete, ebben lesz a gyerek pl. nem susmogni róla a sarokban, hanem úgy, hogy ő is hallhassa, stb. és aztán a tanfolyam vezető is ezt mondta, hogy nem csak akkor kell mondani, ha kérdez, hanem pl. amikor kicsi és összefutunk Juliskával az utcából és Juliska megkérdezi, hogy eddig nem is látta, hogy terhesek vagyunk már akkor nyíltnak kell lenni, hogy azzal, hogy látják, hogy nem szégyen ez, hogy beszéltünk róla idegeneknek már segítünk az "elmondásban". Szóval ezt jól éreztem szerencsére:)

Aztán az volt, hogy ha kérdeznek, akkor elmondjuk-e amit tudunk a szülőanyákról. nekem az volt a véleményem - örökbefogadásos fórumok olvasgatása után - hogy szülőanyáról csak szépet és jót mondjak... Konkrétan egy példát kellett megvitatnunk: van egy 12 éves leányzó, anyukája meghalt, apukája elkezdett inni. Egyik este nem apuka, hanem barátja ment haza, megerőszakolta a kislányt, másnap a kislány jelezte az osztályfőnökének, hogy nem akar tovább otthon élni, nem mondta meg, hogy miért, csak annyit mondott, hogy az apja italozása miatt. már ennyi is elég volt ahhoz, hogy kiemeljék, otthonba került, ahol aztán kiderült, hogy terhes. A terhesség későn derült ki, a kislány nem mondta el, hogy kitől terhes, a bébit végül örökbeadták.

A kérdés az volt, hogy ennek a konkrét bébinek mit mondanánk, ha majd megkérdezi, hogy ki a szülőanyja. Végül arra jutottunk, hogy el kell mondani, hogy el lehet ezt a szörnyűséget mondani, persze olyan szavakkal, amik nem bántóak, de a gyereknek joga van tudni. és ha nem mondjuk el, akkor úgyis érezni fogja, hogy valamit elhallgatunk és az nem jó... és hogy tőlünk tudja meg inkább, ne mástól..

hú, elég nehéz dolog...

Megbeszéltük, hogy a szülőanyáról mindig az életkornak megfelelően kell mesélni. Szőke volt, kedves volt, fiatal volt, aztán ahogy nő lehet pontosítani.

A gyerek 14 éves korában az örökbefogadó szülői engedélyével elmehet a gyámhivatalba, hogy megkeresse a vérszerinti szüleit. Persze a vérszerintieknek van joga ilyenkor azt mondani, hogy nem akar vele találkozni.

De fontos, hogy az örökbefogadott gyerek tudja a gyökereit, hogy ismerje a történetét, hogy ne legyen gyökértelenül a világban. Itt mondták még, hogy ha van pl. tesója, akit szintén örökbeadtak, akkor velük lehet tartani a kapcsolatot, a gyereknek jót tesz. Ha olyan az életadó, akkor vele is lehet tartani a kapcsolatot távoli rokon szintjén. A tanfolyam vezetője szerint a gyerekek meglepően jól kezelik ezeket a szituációkat.

Persze mindent úgyis úgy csinálunk, ahogy akarunk, de kaptunk némi iránymutatást, sok példát is hozott a tanfolyamvezető, szerintem azokon keresztül jobban megértettük a dolgokat.