Örökbefogadás, örökbefogadnánk

Szeretném leírni, hogy én hogy érzek az örökbefogadással, a családdal kapcsolatban, de csak kavarognak bennem a gondolatok. Azt hiszem hiába én vagyok a nő, nem tudok olyan jól fogalmazni, mint Z.

..és az elején én voltam az is, aki nem volt még kész a szülőségre. és a férjem, noha már akkor szeretett volna gyereket türelmesen kivárta,  hogy megérjek én is. és megértem:) nem tudom mikor, nem tudom hogyan, de egyszercsak azt mondtam, hogy jó, akkor menjünk el családtervezni a Bolgárkerék utcába és hajrá. és elmentünk. nála semmi baj, nálam pici eltérések, de próbálkozzunk. Próbálkoztunk. Aztán visszamentem, mert semmi eredmény. Még várjunk. Vártunk. Aztán megint visszamentem, mert még mindig semmi, akkor már elkezdtek vizsgálgatni és akkor volt, amikor szóba került az örökbefogadás. Először csak szóba került, aztán mindketten megrágtuk és azt mondtuk, hogy vágjunk bele. Közben kiderült,  hogy nekem több problémám is van, de akkora már sínen volt az alkalmassági határozatunk.

Nem mondom, hogy könnyű volt az elhatározás. Mármint az rendben volt, hogy nem ragaszkodunk a vérhez, számunkra nem a vérségi kötelék jelenti a családot, hanem a szeretet. Viszont nekem nehéz volt lemondani  a várandósság-várásról. Hogy együtt éljek 9 hónapig a bennem növekvő kis élettel. Hogy érezzem ahogy mozdul bennem. De ezt már elengedtem. Hiszen nem az a lényeg, hogy hogyan érjük el az eredményt, hanem az eredmény maga. A család. A gyerek. Nem a 9 hónap, hanem az utána következő sok-sok év számít.

És akkor még csak újszülöttben tudtam gondolkodni. A határozatunk 0-3 éves gyerek(ek)re szólt, de én szerettem volna csecsemőt. De aztán teltek a hónapok és sokat gondolkodtam ezen. És ismét elengedtem egy "álmot". Hiszen valóban fontos az a pár hónap a kötődés kialakítására, de ha "idősebb" gyereket fogadunk örökbe, akkor is marad egy egész élet arra, hogy együtt legyünk, hogy családod formázzunk, hogy végigkísérjük az életét.

És most már igazán illik rám a határozatunk, miszerint 0-3 éves babát szeretnénk és igaza volt a szichológusnak, amikor megállapította, hogy én is alkalmas vagyok erre, nem csak Z.

K.